Számos ponton találkozik a mozgás és a művészet. A rezidensprogram általa vezetett témájának leírásában Dr. Kiss Rita Mária egyetemi tanár, tanszékvezető rámutat, hogy a laboratóriumokban végzett mérések célja a mozgások számokkal való jellemzése. Ez a numerikus leírás pedig rengeteg területen segítő kezet nyújt. A vele készült interjúban az új rezidensprogram kapcsán osztotta meg gondolatait.
Miért döntött úgy, hogy csatlakozik a projekthez? Mit talált vonzónak ebben a lehetőségben?
Érdekes, hogyan kapcsoljuk össze a mérnökséget a művészettel – példaként elég csak Leonardo da Vincire gondolnunk, és rájöhetünk, hogy régóta létezik ez a kapcsolat. Kutatási témám, a biomechanika is inter- és multidiszciplinárs . Úgy gondoltam, ha bevonzunk egy újabb diszciplínát, akkor abból csakis jó, izgalmas dolog sülhet ki. Korábban volt már arra példa, hogy zenészek mozgását vizsgáltuk MoCap (Motion Capture-mozgáselemző) rendszerrel. Mi van akkor, ha ilyen módon egy alkotást hozunk létre közösen?
Milyen a személyes viszonya a művészetekhez? Volt már olyan művészeti ág, amiben kipróbálta magát ezelőtt, vagy szabadidejében van olyan művészeti tevékenység, amit űz?
Én úgy nőttem fel, hogy a gyerekkorunkban a szórakozást a mozi és a színház, míg a csúcspontot, az igazi ünnepet az operaház és a Zeneakadémia előadásai jelentették. A szüleim nagyon sok zenét hallgattak, és jártak koncertekre, nekik köszönhetően születésemtől fogva körülvett, talán körülölelt a zene. Innen ered a kötődésem is hozzá. A zenei háttér kapcsán megemlítendő, hogy egy rövid ideig tanultam zongorázni, illetve hosszabb ideig furulyáztam az általános iskolás évek során, azonban a gimnázium idejére abbamaradt ez a tevékenység. Valójában nem gépész vagyok, hanem építőmérnök, ahol a művészettörténet is fontos, jelentős elem. Ez egy újabb aspektus volt, ami rávezetett arra, hogy talán létrehozható lenne valamilyen művészeti alkotás a biomechanika segítségével.
Nyilván még csak találgatni lehet, de mire számít, mi lesz a leginspirálóbb az együttműködésben a művészekkel?
Úgy gondolom, hogy a közös gondolkodás és a különböző szemlélet lesz majd a leginspirálóbb. Kétségtelen, hogy valamit mi másképp fogunk látni, mint a művészek. Ugyanazt a dolgot, jelenéséget ők is és mi is más aspektusból fogjuk láttatni, ebből pedig valami különleges fog kijönni. Szerintem a közös gondolkodás és a beszélgetések lesznek a legmeghatározóbbak, leginspirálóbbak.
Van már most olyan része a programnak, amit kiemelten vár?
Két meghatározó pillanata lesz a programnak: a közös munkát meghatározó pillanat az első beszélgetés a művészekkel, hiszen akkor dől majd el, hogy mit fogunk tenni a következő hónapokban. A másik meghatározó pont az utolsó egyeztetések ideje, amikor felölti végleges formáját az alkotás. A legtöbb tényező ezeken a pontokon fog eldőlni. Nagyon fontosnak tartom még, hogy ne csak én és a művész legyünk kapcsolatban. Valószínűleg mindkét oldalnak, mind a művészeknek, mind pedig nekünk, a mérnöki oldalnak is be kell vonzania több személyt. Innentől minden esély adott arra, hogy kialakuljon egy jó kis csapat. Nagyon hiszek abban, hogy ez a közös munka nem két ember, hanem két csoport kapcsolatát jelenti majd.
A felhívást és a leírásokat böngészve izgalmasnak találtam a mozgás – művészet téma [link a leíráshoz] leírását. Ön szerint mi lehet a legérdekesebb a laikus közönség számára a meghirdetett témában?
Két dologra tudok gondolni. Az egyik, hogy valóban a mozgásművészet irányába fogunk elmozdulni, a tánc és a balett világához kapcsolódunk, és ebből születik valami látványos dolog. A másik ötlet, amit érdekesnek és elképzelhetőnek gondolok, hogy valamilyen módon elindulunk az ABBA zenekar példáján. Ők találták ki, hogy olyan koncertet rendeznek, amelyen nem személyesen lesznek jelen, hanem előre felvett „avatarok” képében. Ennek mintájára létrehozhatnánk előadásokat, megrendezhetnénk zongora- vagy hegedűversenyt is, ahol egyszerre szerepelhetne együtt egy ember egy „avatar”-ral. Sok lehetőséget látok ebben az elképzelésben.
A most induló BME Művészeti Rezidensprogramhoz hasonló programok már léteznek a világon (ezek közül néhányat mi is be fogunk mutatni itt, a rezidenciaprogram felületén). Az aktuális projektre hangolódva esetleg utánanézett már vagy tervezi, hogy a jövőben merít inspirációt más példákból?
Nem és valójában tudatosan nem. Sokáig gondolkoztam ezen. Hallottam már róla, hogy voltak ehhez hasonló programok más egyetemeken, és egyszer láttam is egy ilyen kiállítást képzőművészeti alkotásokkal. Most azonban direkt nem kutakodtam, elmaradt az „irodalomkutatás”. Bizonyos szinten ez a hozzáállás szembe megy az elveimmel, de most azt találtam a legjobbnak, ha tiszta lappal állok hozzá ehhez a munkához. Nem akarom azt, hogy hatással legyen rám, amit máshol látok, és befolyásoljon a későbbi munkafolyamatokban.
Salvai Ádám
